Ameddig nem ismertem a bolgár kolléganőmet, addig nem tudtam mi az a fogalom, hogy bolgár csoki, illetve bolgár bonbon. Nem mondom, hogy a legnagyobb kedvencem lett, de meg kell hagyni, van ebben a csokiféleségben valami nagyon retro és nosztalgikus, ami mégis hozzáad egy pluszt.

Nézzük csak:

1.csomagolás

Eléggé hajaz a mi bonbonjaink világára, főleg a 80-as 90-es évek keménydobozos, papíros vendégségbevivős fejtájára. Kellemes nosztalgikus érzéseim először itt kerítenek hatalmukba. Sárga dominancia, kék betéttel, egy  klasszik vitorlázós tengerpartos hangulattal. De ha mindez nem lenne elég, akkor a krém és narancs dekor mindenképp felteszi az i-re a pontot. Döbbenet, ahogy visszaidézi gyermekkorom fagylaltozásait, amikor a tölcsér mintegy kiegészítője volt a fagyinak, nem hasznos, inkább mellékes terméke- na ez a krém  a kehelyben, na ez is pontosan ilyen a dobozdekorban. Ott van, de nem értjük, hogy miért. A narancsról ne is beszéljünk, hiszen semmilyen narancs ízt nem érezni a  csokiban. (Amit mellékesen megjegyzek, hogy egyáltalán nem baj.)

2. beltartalom

És akkor kinyit, belekukkant, megdézsmál, és lőn meglepetés-finom, egész jó. Nem az, amit sokszor ennék, de kellemes az íze. Leginkább  tejcsokis-kekszes sütihez tudnám hasonlítani. Persze megvan annak az előnye, hogy nem tudok bolgárul, hiszen így nem is tudtam elolvasni,hogy tulajdonképpen milyen összetevőket is tartalmaz ez a dobozos csoda. De lényegét tekintve most talán mindegy is. Aki szeretne egy kis 80-as 90-es évek hangulatot idézni a konyhájába és a szájpadlására, mindenképp szerezzen be egy ilyen Csernomorec bonbont.