A Riegersburg mellett található Zotter csokoládégyár nem csupán egy nagyüzem, hanem igazi, profi módon kialakított látogatóközpont, shoppal, kávézóval, és a hozzá tartozó 27 hektárnyi szabad területtel, állatkerttel, ökogazdasággal.
A csokitúrára előre be kell jelentkezni, fél óránként indulnak a csoportok. Érdemes korai időpontba menni (mi 9.30-ra regisztráltunk, ezt online lehet megtenni), akkor még kevesebben vannak, azonban – a hely népszerűsége miatt – számolni kell a nagy tömeggel, sok érdeklődő osztrák és külföldi turistával. A program egy kisebb moziteremben kezdődik, ahol egy körülbelül 25 perces kisfilmet nézhetünk meg a gyár történetéről, valamit bepillantást nyerhetünk a csokoládékészítés folyamatába is, onnan kezdve, ahogyan a kakaóbabot leszedik, szárítják, válogatják. .
Josef Zotter 1987-ben alapította családi vállalkozását,és feleségével, Ulrikevel együtt nyitották meg első cukrászdájukat Grazban. Josef Zotter szeretett kísérletezni az ízekkel, ez néhány különleges termékben is megmutatkozik. Többször személyesen utazott el Peruba, Nicaraguába vagy Bolíviába, hogy testközelből megismerje a csokoládé eredetét, valamit személyes kapcsolatot alakítson ki az ültetvényeken dolgozó munkásokkal. A csábító csokoládé illatot már a vetítés alatt érezni lehet, szinte már indulna az ember, és tömné magába a mennyei édességet. 
A vetítés után indul a túra. Audio guide-on hallgathatjuk a tudnivalókat (magyar nyelven is), így mindenki a saját tempójában haladhat, szemlélődhet, kóstolhat. Ehhez kis kanalakat is adnak. Érdemes mindenből csak kicsit falatozni, ugyanis több teremben rengeteg fajta-féle finomság vár ránk az út során. Kezdődik a kakaóbabbal, majd az igencsak sűrű és keserű 90 és 80 százalékos, folyékony masszával (gyerekeknek ez nem szokott ízleni, aranyos, ahogyan elhúzzák a szájukat, hogy ők nem ehhez vannak szokva). Ahogy továbbmegyünk, jönnek az édesebb fajták, nugátok, és az ízesített, folyékony csokik, mint például a kókuszos. Hogy ne émelyegjünk, útközben vizet is lehet inni kis csapokból. Séta közben üvegfalakon keresztül a gyári munka folyamatába is bepillanthatunk.
Majd következik egy olyan folyosó, a Riecherei („szagolda”), ahol azokat az aromákat, fűszereket lehet megszagolni, amelyekkel a csokoládékat ízesítik. Aztán jönnek a táblás csokik, de vannak drazsék is, nagyon finomak (karamell, málna, eper, rengeteg féle kis bogyó). Az egyik helyen – gyönyörű kilátással a környező dombokra – forró csokit lehet készíteni. Nagyon ötletes, mert kis sífelvonókon utaznak a becsomagolt csokikockák, amelyekből választhatunk, és a pultnál elkészítik nekünk, mi meg kanalazgathatjuk, kortyolgathatjuk a szép tájat szemlélve. Ugyanitt hideg csokoládéitalt is kóstolhatunk.
Utunk végén elérkezünk a „Running Chocolate” nevű folyosóra, ahol futószalagon haladnak az különböző töltött csokik, és amelyik a közeledbe ér, abból törhetsz egy falatot. A csokimúzeum természetesen egy shopban ér végét, ahol válogathatunk a finomságok között. A táblás csokik mellett alkalmi desszerteket (pl. látogatásunkkor Anyák napjára) vagy kedvenceimet, a CD alakú (Mitzi Blue) csokikat is meg lehet venni. Érdemes amúgy túra közben jegyzetelni (a bejáratkor kis füzetet is adnak ceruzával), hogy a bőség zavarában megtaláld, melyik íz volt az, amit megtetszett a séta során és megvennéd. Ha mindez nem volt elég, az épület előtti lakókocsi-büfénél ihatsz igazi, bio Zotter kávét, vagy ehetsz jégkrémet (természetesen Zotter csokiból). S, hogy nekünk mi ízlett a legjobban? Gyerekeknek természetesen az epres(epres csokinyalókát is kaptak), mint például a Gelierte Erdbeeren. Nagy kedvencem az Orangen Marzipan (narancs-marcipán), valamint a Kirschmandel (cseresznyés-mandulás), Beerengarten (erdei gyümölcsös), illetve a Jazz+Blues – hogy az édesebbek mellé egy töményebbet-keserűbbet is felsoroljak.
A Zotter csokigyár honlapja: www.zotter.at
